A reneszánsz étkezési szokások
A reneszánszról az emberek többségének az élvezetek hajhászása jut az eszébe. Az érzékiségre való hatás nem csak az irodalmi és képzőművészeti alkotások és tevékenységek jellemzője volt e korszakban, hanem az étkezések egyik igen hangsúlyos része. A reneszánsz kori földi élvezetek az evés esetében nem csupán az ízek világában bontakoztak ki elsősorban, hanem inkább a látványos díszítés és felszolgálás biztosították a gazdagok számára élvhajhász elvárásait, bár az ételek elkészítése is változott a középkorhoz viszonyítva, és az étrend is bővült. Főleg a halas ételek, a friss és szárított gyümölcsök váltak a korban divattá a főúri asztalokon. Ezzel ellentétben a szegények ebben az időben is sokat éheztek. Náluk a húsos ételek csak ünnepnapokon kerültek az asztalokra, de igencsak egyszerűen elkészítve.
A Mátyás korabeli étkezésekről kevesebb adat maradt fönn, mint az olasz reneszánsz étkezésekről, ahol a pávatollakkal, füstölőkkel, csillogókkal, selyemkendőkkel, koponyákkal és egyéb különlegességekkel díszített ételek, és a különleges, sőt extrém helyeken feltálalt étkeztetések jelentették a szemkápráztatás csúcsát, az érzékiség finomságát. Mátyás király Aragóniai Beatrixszel történő házassága révén ezen olasz étkezési szokások mind jobban terjedtek az amúgy is a korral haladó magyar királyi udvarban.
A királyi és főúri asztalokra kerülő ételek sora bőséges és választékos volt. Galeotto Marzio leírása szerint Mátyás udvarában sokféle halat szolgáltak fel. A legkedveltebb halak: a csuka, a menyhal, az angolna, a pisztráng. A húsok között szerepelt a marha, a juh, a házi- és vadsertés, a kecske, a szarvas, az őz, a nyúl, a liba, a kacsa, a fogoly, a fácán. Kedvelt csemege volt a hízott pávahús is. Nagy gondot fordítottak a kovásszal készült kenyérre. Erősen érvényesült az olasz hatás az étkezésben. Elterjedt a vöröshagyma, a fokhagyma, az ecetes halak, olaszos sajtok, a gesztenye és a tészták használata. Kedvelt fűszerek voltak az olaszdió, sáfrány, fahéj, bors, gyömbér, ánizs, kapor. A húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták fel. A levesek és mártások sűrítésére kenyérbelet használtak, a rántást még nem ismerték. A húsok sütésénél már alkalmazták a nyárson és roston sütést. A pároláshoz, főzéshez bográcsot, üstöket és lábasfazekat használtak.
